Küszöbön álló konferenciák: ICE 11 és ICYE 5

Már korábban megígértük, hogy beharangozót közlünk két jelentős, küszöbön álló egyiptológiai konferenciáról, és most végre erre is sor kerül. A közeljövőben folytatjuk az „Egyiptom… Egyiptomon kívül” sorozatot, és nemsokára az ELTE BTK Egyiptológiai Tanszék történetének következő része is elkészül.

Két kiemelkedő nemzetközi egyiptológiai konferencia kerül a nyár végén megrendezésre: augusztusban az Egyiptológusok Nemzetközi Kongresszusa (ICE); szeptemberben a Fiatal Egyiptológusok Nemzetközi Konferenciája (ICYE); ez előbbi Firenzében, az utóbbi Bécsben. Örömteli hír, hogy a magyar egyiptológia mindkettőn képviselve lesz. Lássuk a részleteket!

1. ICE 11

Az Egyiptológusok Nemzetközi Konferenciája (International Congress of Egyptologists, ICE) a 11. alkalommal lesz megrendezve Firenzében, augusztus 23. és 30. között.  A kongresszust azért hozták létre 1976-ban, hogy találkozási lehetőség legyen a világ összes egyiptológusa számára. Az idei esemény monumentalitását mi sem jellemzi jobban, hogy a nyolc nap alatt nem kevesebb, mint 370 előadás és 25 további prezentáció lesz – természetesen több, párhuzamosan ülésező szekcióban.

A kongresszus főszervezője az Egyiptológusok Nemzetközi Szövetsége (International Association of Egyptologists), házigazdája a firenzei Egyiptomi Múzeum (Museo Egizio Firenze).

A kongresszus honlapja itt található.

Az eredetileg 2014-re, Alexandriába tervezett 11. kongresszus az Arab Tavasz eseményeit követő átmeneti bizonytalanság miatt maradt el. Az utolsó megtartott ICE még 2008-ban volt, Rhodosz szigetén.

Firenzében mindkét itthoni egyiptológiai intézmény, és két további tudományos központ kutatói fogják Magyarországot képviselni:

ELTE BTK Egyiptológiai Tanszék: Bartos Fruzsina, Jasper Kata, Priskin Gyula.

Mindhárman az Egyiptológia Doktori Program hallgatói, és több éve a Tanszék thébai ásatásainak résztvevői (Fruzsina és Kata a Dr. Bács Tamás által vezetett ásatáson, Gyula a Dr. Schreiber Gábor által vezetett ásatáson). Az előadásaikat saját, történeti illetve vallástörténeti kutatásaikból fogják tartani (a királyi pohárnokok szerepe – „Ha”, a Nyugati-sivatag istene – a koporsószövegek holdról szóló részei).

Fruzsina, Kata és Gyula elvállalták, hogy az Egyiptológia blog számára beszámoljanak a kongresszus eseményeiről, amit a blog szerkesztői előre is köszönnek!

Szépművészeti Múzeum, Egyiptomi Osztály: Dr. Liptay Éva, Dr. Kóthay Katalin.

A két előadás a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményében található két nagyobb koporsó-csoporthoz kapcsolódik: a harmadik átmeneti kori – főleg XXI-XXII. dinasztiabeli, elsősorban Thébából származó – koporsókon lévő ábrázolások, illetve a Ptolemaiosz-kori Gamhúdból származó múmiamaszkok.

MTA Nyelvtudományi Intézet: Dr. Egedi Barbara.

Az előadás a klasszikus egyiptomi nyelvben lévő birtokos szerkezetek újonnan elvégzett nyelvészeti elemzésének eredményeit közli.

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem: Dr. Vasáros Zsolt.

Két előadással is jelentkezett: mindkettő az ELTE BTK Egyiptológiai Tanszék egy-egy ásatása kapcsán az építészeti illetve a tájrégészeti kérdéseket tárgyalja (Dr. Schreiber Gábor jelenleg is tartó thébai, illetve Luft Ulrich professzor az egyiptomi Keleti-sivatagban néhány éve lezárt ásatása).

Külön öröm számunkra, hogy Luft Ulrich professzor, a Tanszék nyugdíjba vonult tanára, az utóbbi előadás társszerzőjeként szerepel.

***

A névsort végigolvasva több ismerős névre bukkantunk, akik ugyan most külföldi intézményt képviselnek, de egyiptológusi végzettségük megszerzése a Tanszéken történt:

Dr. Almásy Adrienn és Dr. Dembitz Gabriella, Montpellier-i harmadik egyetem (Université Montpellier III Paul Valéry); mindketten nemrég Budapesten védték meg a doktori fokozatukat, és előtte a Tanszéken diplomáztak. Adrienn egy francia kutatócsoport tagjakét, digitális adatbázisok szerkesztésének kérdéseiben társszerző; Gabriella, aki évek óta egy francia-egyiptomi ásatáson vesz részt, az ehhez kapcsolódó kutatásairól fog előadni.

Schmied Júlia és Vértes Krisztián, Chicagói Egyetem (University of Chicago); mindketten a Tanszéken szerezték meg mesterszakos egyiptológusi diplomájukat, sokéves tapasztalattal több amerikai ásatás résztvevői, és az ezekkel kapcsolatos kutatásaikról fognak előadni, a Medinet-Habu-i kőtöredékek kutatásairól, illetve a régészeti epigráfia módszertanáról.

Takács Dániel, Varsói Egyetem (Uniwersytet Warszawski); a Tanszéken szerezte meg alapszakos egyiptológusi diplomáját, most Varsóban folytatja tanulmányait; egy lengyel kutatócsoport tagjaként a gebeleini ásatások beszámolójának társszerzője.

2. ICYE 5

 

A Fiatal Egyiptológusok Nemzetközi Konferenciája (International Conference for Young Egyptologists) 2003 óta létező konferenciasorozat, amelyet kifejezetten a fiatal kutatók bemutatkozási lehetőségeként hoztak létre. Ötödik alkalommal lesz szeptember 15. és 19. között Bécsben, a Bécsi Egyetem (Universität Wien), az Osztrák Tudományos Akadémia (Österreichische Akademie der Wissenschaften) és a Kunsthistorisches Museum közös rendezésében.

Az ötnapos konferencián 35 előadás lesz, továbbá felszólal két neves egyiptológus: nyitóelőadást Manfred Bietak professzor (Bécs), egy vitaindító előadást Ian Shaw professzor (Liverpool) fog tartani.

A konferencia honlapja itt található.

Az előző (negyedik) ICYE 2012-ben Szófiában volt, a harmadik pedig 2009-ben Budapesten.

Az idei konferencián az ELTE BTK Egyiptológiai Tanszéket Hevesi Krisztina mesterszakos hallgató fogja képviselni, aki a kopt mágiával, és annak óegyiptomi előzményeivel foglalkozik. Előadásában egy bécsi kopt mágikus papirusz tartalmának elemzéséről fog beszámolni.

Krisztinát is megkértük, hogy az Egyiptológia blog számára írjon beszámolót a konferenciáról, és köszönjük, hogy elvállalta!

(Mindkét beszámoló szeptemberre várható: az ICE 11 a hónap elején, az ICYE 5 a végén.)

Irsay-Nagy Balázs

Egyiptom...Egyiptomon kívül 1.

Egyiptom az ókorban a sok szempontból jellemző ’splendid isolation’ ellenére igen aktív kapcsolatokat alakított ki – közelebbi és távolabbi - környezetével, és így természetesen számos nyomát és eredményét találhatjuk a kölcsönhatásnak, és egyiptomi elemeket, hatást fedezhetünk fel a Mediterráneumban és még azon is túl! Erről sok szempontból és sokat lehetne írni, a teljességre ebben a bejegyzésben természetesen nem törekszünk, csupán néhány érdekes jelenséget villantunk föl az ókori Hellasz világából. 

A „százvárosu Kréta” (Iliasz, II, 649) mindössze 300 km-re fekszik északra Afrika partjaitól a Földközi-tengerben, így a kapcsolatok ezen sziget és Egyiptom között lényegében elkerülhetetlenek voltak. Egyre inkább úgy tűnik, hogy már a Kr.e. második évezred elején voltak kapcsolatok, az alsó-egyiptomi Avaris területén folytatott ásatások során égei-típusú, esetleg konkrétan mínoszi falfestmény töredékeket találtak egy 18. dinasztiabeli építményhez kapcsolódóan – Egyiptom egyik legfényesebb időszaka (Újbirodalom) tehát egybeesett Kréta legfényesebb korszakával, a mínoszi kultúra virágzásával, amely olyan csodákat hozott létre, mint Knósszosz és palotája (ld. fotó), a phaisztoszi palota (ld. fotó), amelynek ’levéltárnak’ elnevezett részéből a híres phasztoszi korong (ld. fotó) előkerült, az Agia Triada-i (ld. fotó) és a maliai palota, amelyek sajnos mára csak igen kevéssé maradtak fenn, alaprajzuk vehető ki a fal maradványok alapján, látható egy-egy magasabban megmaradt fal ill. helyiség, falfestmény töredékek (Knósszosz esetében megemlítendő Evans hihetetlen kitartó és fantáziában nem szűkölködő rekonstrukciója), ill. olyan leletek, amelyek sok esetben egyedülállóak az ókori világból. A Héraklioni Régészeti Múzeum fantasztikus kincsestára ezen leleteknek. 

                                                        Knósszoszi palota részlete, Kréta

                                                                                        Fotó ©Andó Géza

              Phaisztoszi palota, Kréta

                                                                               Fotó ©Andó Géza

                                      Phaisztoszi korong, Héraklion Régészeti Múzeum, Kréta

                                                                               Fotó ©Andó Géza

                                                           Agia Triada, Kréta

                                                                                  Fotó ©Andó Géza

Gortüsz nem volt a mínoszi kultúra fellegvára, bár úgy tűnik, ekkor már ’fejlődésnek indult’ a város. Homérosz azonban a hőskorba repítő Iliászban jól megépített krétai városként említi az ún. Hajókatalógusban (II, 645-6):

„Dárdás Ídomeneusz vezetője a krétaiaknak,

kik Knósszoszt lakták, s jólépült-kőfalu Gortüszt”

A Kr.e. 1. évezred folyamán viszont egyre erősödő és mind jelentősebb várossá vált, maga mögé utasítva (sőt, Sztrabón szerint elpusztítva) Phaisztoszt is (Geographika X, IV, 14). A Kr.e. 6-5. századból származik a kőbe vésett, Gortüszben 1884-ben talált törvénykönyv (ld. fotó), Európa első leírt és fennmaradt törvénykönyve.

                                                Gortüszi törvénykönyv, Gortüsz, Kréta

                                                                                    Fotó ©Andó Géza

Virágzásának csúcsát a város a hellénisztikus korban érte el – Kréta hellénisztikus kori történelme egyébként bonyolult és nehezen követhető, annyi azonban bizonyos, hogy a Ptolemaioszokkal való kapcsolatok folyamatosak és aktívak, és alapvetően katonai és diplomáciai jellegűek voltak, a Ptolemaiosz uralkodók hadseregükben előszeretettel foglalkoztattak krétai zsoldosokat például.

Gortüsz hellénisztikus kori ’állapotáról’ olvashatunk az ókori (Kr.e. I.sz.) földrajztudós Sztrabón művében (Geographika X, IV, 11):

„A gortyniak városa is síkságon fekszik, hajdan valószínűleg fallal körülvett, később azonban a fal egészen az alapjáig elpusztult, s mindvégig falak nélkül maradt. Ptolemaios Philopatór ugyanis, aki elkezdte a falak felépítését, csak 80 stadionnyira jutott el.”

IV. Ptolemaiosszal tehát igen jó viszonyban voltak a gortüsziek, VI. Ptolemaioszt pedig közvetítőnek és békebírónak kérték fel a Knósszosszal kötött békeszerződés fenntartásában.  Gortüszben bizony egyiptomi isteneknek (Ízisz, Szarapisz, Anubisz - Hermész) szentelt templom is épült (Kr.u. 1-2. sz.), amely azonban mára ugyancsak kevéssé látható. Alább található a Héraklioni Régészeti Múzeumba került Ízisz-Szarapisz szobor: a szoborcsoport Hádészt és Perszephonét ábrázolja Szarapisz és Ízisz alakjában, akik a hellénisztikus kortól rendkívül népszerű istenek lettek Egyiptomon kívül is. Kerberosz, a háromfejű kutya megjelenése a csoportban egyértelműen beazonosítja az Ízisz-Szarapisz alakokat mint Perszephoné és Hádész, hiszen Kerberosz az Alvilág őrzője volt, Hádész és Perszephoné pedig annak istenei.

                             Hádész, Perszephoné, Kerberosz, Héraklion Régészeti Múzeum, Kréta
                                                                                Fotó ©Hasznos Andrea

A hellénisztikus kor után sem szűnik meg Kréta izgalmas és Egyiptom-közeli lenni! Erről hamarosan...

További olvasnivaló:

M.Bietak, ”Avaris and the Aegean in the Early 18th Dynasty: New Finds from Tell el-Dab’a” Seventh International Congress of Egyptologists, Cambridge: Oxbow, 1995

R.S. Bagnall: The Administration of the Ptolemaic Possessions Outside Egypt: with 3 Maps, 1976

Hasznos Andrea 

Egyiptológus munkák (erga kai hémerai...)

Három magyar egyiptológus tollából jelent meg egy kötet Kairóban a Publications of the Office of the Hungarian Cultural Counsellor in Cairo sorozat nyitó köteteként. Mindegyik írás a thébai nyugati parton folyó magyar régészeti munkákról szól, angol nyelven:

Bács Tamás: Researches in the Funerary Complex of Hapuseneb, High Priest of Amun at Thebes (TT 67): An Interim Report
 

Fábián Zoltán Imre: Attempts of Reconstruction of an Eighteenth Dynasty Mud Brick Mortuary Chapel in the Theban Necropolis 

Schreiber Gábor: From Tuthmosis III to Antoninus Pius Glimpses into the History of Theban Tomb -400- 

 

Sheik Abd el-Gurna, Nyugat-Théba

Hasznos Andrea

Az ELTE BTK Egyiptológiai Tanszék története 2

A nyári pangás közepén folytatjuk az ELTE BTK Egyiptológiai Tanszék történetét bemutató sorozatot. Nem kell azonban megijedni, más témákat is fogunk rövidesen érinteni: augusztusban és szeptemberben két jelentős egyiptológiai konferencia is megrendezésre kerül (ICE 11 és ICYE 5), és mindkettőről szeretnénk egy hosszabb beharangozót készíteni – hamarosan!

2. Az egyiptológia budapesti oktatásának kezdete (1898–1910)

Történetünk 1898-ban azon a ponton maradt félbe, amikor Mahler Ede habilitált. A pesti egyetemen 1848 óta létezett a magántanári intézmény: a hagyományos humanista oktatási rendszer keretein kívül álló, „új” tudományok kurzusait olyan megbízott előadók tartják, akik ezért fizetést nem kapnak, nem is vizsgáztatnak, csupán aláírással igazolják a hallgatók megjelenését.  Így lesz ősztől Mahler „az ókori keleti népek történetének és chronologiájának, valamint az egyiptológia és assyriológia magántanára” a Budapesti Királyi Egyetemen (a mai ELTE-n).

1898 őszi félévében minden nap délután négy órától tartja az előadásait: hétfőn és csütörtökön „Általános chronologia”, kedden és pénteken „A hieroglyph szövegek kibetűzése”, szerdán és szombaton „Az assyriologiának elemei”. Most első alkalommal ismerkedhetnek a hallgatók Magyarországon az óegyiptomi és az akkád nyelvvel. A budapesti tudományegyetem ebben az időben még egyetlen épülettel rendelkezett, az Egyetem téren, és így az első egyiptológiai és asszíriológiai előadásoknak is ez volt a helyszíne (előbbi a XII. és XIV., utóbbi a X. teremben).

                             Az ELTE Egyetem téri, 1898-ban egyetlen épülete

                                         (ma: Állam- és Jogtudományi Kar)

A tavaszi félévben Mahler az eddigi három kurzus folytatásán kívül még „Az ókori keleti népek története” előadást is meghirdet. A nyelvi oktatás igényei miatt írja meg tankönyvét (Az egyiptomi nyelv alapelemei, 1899), amelyik máig az egyetlen magyar nyelven kiadott óegyiptomi nyelvtan.

                             Mahler Ede: Az egyiptomi nyelv alapelemei, 17. old.

                          Ma már újabb nyelvtanokból tanulunk, de ezt a ragozást

                                      most is kívülről tudja minden egyiptológus

Mahler az 1905-ben lesz az egyetemen „az ókori keleti népek történetének és chronologiájának, valamint az egyptologia és assyriológia magántanára, felruházva a nyilvános rendkívüli czímmel és jelleggel”, vagyis mai terminológiával címzetes professzor. Ettől az évtől kezdve új helyszínen tartja a kurzusait: miután a Képviselőház beköltözött a Parlamentbe, korábbi épületét (a mai Olasz Intézet) átvette a budapesti Királyi Egyetem. Előadásait továbbra is a kronológia, az ókori keleti történelem, az egyiptomi nyelv és az akkád nyelv témakörökből tartja; történeti kurzusai kapcsán írja meg a két ókori civilizációt bemutató monográfiáit (Babylonia és Assyria, 1906; Ókori Egyiptom, 1909).

                               A régi Országház, ma a budapesti Olasz Intézet.

                         1905 és 1911 között Mahler Ede előadásainak helyszíne

Mahler munkahelye a magántanári működésének éveiben a Nemzeti Múzeum. 1902-ben kezd neki a magyarországi közgyűjteményekben lévő egyiptomi tárgyak katalogizálásának – Budapesten az Iparművészeti, a Nemzeti és a Néprajzi Múzeumban –, és többször szorgalmazza azok egyetlen helyen való egyesítését. Muzeológusi tevékenysége mellet 1904 és 1910 között a Nemzeti Múzeum ásatását is vezeti Dunapentelén (ma: Dunaújváros), amelynek római maradványait tárja fel.

Ugyanezekben az években kerül sor arra a vállalkozásra, amelyet az első egyiptomi magyar ásatásként szokás emlegetni, valójában az egyetlen osztrák-magyar ásatás: Back Fülöp kairói kereskedő (1862–1958) magánvagyonából támogatja a közép-egyiptomi Saruna és Gamhúd feltárását (1907–1908). Az ásatást előbb a lengyel Tadeusz Smoleński (1884–1909), a kairói Francia Intézet (IFAO) munkatársa, majd annak halálos megbetegedése után az egyiptomi Ahmed Kamál (1851–1923), a kairói Egyiptomi Múzeum igazgatója vezeti. Back a kiadások minimalizálása érdekében fogad fel eleve Egyiptomban élő kutatót, de Mahler, aki ekkor saját dunapentelei ásatását vezeti, a leletek leltározásában kapcsolódik be a munkába: az ásatásról Magyarországnak ajándékozott tárgyak a Nemzeti Múzeumba kerülnek (a többi lelet Kairóban, Bécsben és Krakkóban található).

A Magyar Tudományos Akadémia 1909-ben Mahler Edét kimagasló tudományos munkássága elismeréseként levelező tagjává választja.

(Folytatjuk)

(Az egyetemi magántanári intézményhez: Bíró Judit: Magántanárok a pesti tudományegyetemen 1848–1952. Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből, 12. Budapest, 1990, ELTE. Back Fülöp életéhez lásd itt.)

Irsay-Nagy Balázs