Az egész magyar egyiptológiai szakmával együtt Schreiber Gábor kollégánk elvesztését gyászoljuk (Gáborról szóló megemlékezés az előző bejegyzésben olvasható). Szomorú kötelességünk, hogy a gyászjelentését közöljük, és egyben tolmácsoljuk a család kérését, hogy Gábor búcsúztatása szűk körben történjen.
Mély fájdalommal kell egy újabb gyászhírről beszámolnunk: Dr. habil. Schreiber Gábor, az ELTE BTK Egyiptológiai Tanszékének docense csütörtök hajnalban váratlanul elhunyt.
Kutatásai középpontjában az újbirodalmi Théba régészete mellett a Ptolemaiosz-kor vallástörténete és a görög-egyiptomi kapcsolatok álltak. 2006-tól folytatta a Gaál Ernő által elkezdett thébai TT -61- jelű sír ásatását is; a két egymással szomszédos sír területének régészeti kutatását 2008-tól mint South Khokha Project szervezte át, amelynek keretében hét sziklasír feltárását vezette.
 |
| Schreiber Gábor előadást tart, ELTE BTK kari tanácsterme, 2010. október 29. Fotó (c) ELTE BTK |
Publikációs tevékenysége szorosan kapcsolódott régészeti kutatásaihoz. Az ásatási eredményeit több monográfiában tette közzé: Late Dynastic and Ptolemaic Painted Pottery from Thebes (4th-2nd c. BC), 2003 (az ELTE BTK Régészeti Intézete által kiadott Dissertationes Pannonicae sorozatban); két kiadvány a Studia Aegyptiaca Series Maior keretében: The Mortuary Monument of Djehutymes, II: Finds from the New Kingdom to the Twenty-sixth Dynasty, 2008 (a sorozat 2. kötete); The Tomb of Amenhotep, Chief Physician in the Domain of Amun: Theban Tomb -61-: Archaeology and Architecture, 2015 (a sorozat 4. kötete); csupán néhány héttel ezelőtt jelent meg, angol és magyar kiadásban is The Sacred Baboons of Khonsu: History of a Theban Cult, magyarul: Honszu szent páviánjai: Egy thébai kultusz története, 2020 (az Archaeolingua Series Minor sorozatban).
 |
| Schreiber Gábor (balra) az Egyiptológusok Nemzetközi Kongresszusán résztvevő magyar előadók összejövetelén, Giza, Egyiptom, 2019. november 6. (Fotó: Irsay-Nagy Balázs) |
 |
| Schreiber Gábor az Egyiptológusok Nemzetközi Kongresszusán résztvevő magyar előadók összejövetelén, Giza, Egyiptom, 2019. november 6. (Fotó: Irsay-Nagy Balázs) |
Egyetemi óráin és az ásatásán jól tudta határozott és következetes személyiségét kamatoztatni. Lehengerlő volt a humora, mesterien űzte a finoman ironikus megjegyzések műfaját. Fontos feladatának tekintette az egyiptológus utánpótlás képzését, a tehetséges fiatalokat minden erejével támogatta. Múlt csütörtökön azonban hiába vártak rá az online óráin a hallgatók. Gábor nem betegeskedett, semmi sem mutatta, hogy bármi baj lenne – aznap hajnalban a szíve mégis megszűnt dobogni. Távozásával hatalmas űrt hagy hátra.
Irsay-Nagy Balázs
Megrendülten kell a fájdalmas hírről beszámolnunk: csütörtök este örökre lehunyta szemét a magyar és a nemzetközi egyiptológia egyik legjelentősebb személyisége, Török László akadémikus, az ELTE címzetes professzora.
Kutatási témaként egy, a hatvanas években még periferikus, kevesek által vizsgált területet választott magának: az ókori Núbiát (Egyiptom déli szomszédját). Hogy a núbiológia mára önálló tudományággá növekedhetett, az részben az ő munkásságának is köszönhető. Az ókori Núbia mellett sokat foglalkozott a hellenisztikus és a későantik művészettel. Az egyiptológián kívül talán az ebből fakadó tevékenysége révén lett jobban ismert: ő rendezte 2005-ben a Szépművészeti Múzeumban a kopt művészetet rendkívüli sikerrel bemutató A fáraók után kiállítást, és ő volt a Seuso-kincset vizsgáló és tudományosan feldolgozó MTA bizottság elnöke.
Könyvei a legjelentősebb tudományos kiadóknál jelentek meg, és olyan monográfiák, mint The Kingdom of Kush (a Handbuch der Orientalistik sorozatban, 1997), The Image of the Ordered World in Ancient Nubian Art (2002), vagy a Between Two Worlds (2009) hosszú tudományos pályáján végzett kutatásainak összefoglalásai. Az ő szerkesztésében jelent meg az ókori Núbia történetének szöveges forrásgyűjteménye (Fontes Historiae Nubiorum, négy kötetben, 1994–2000), de írt kommentárt Hérodotosz Aithiopia-logoszához is (Herodotus in Nubia, 2014).
 |
| Török László és (középen) Jan Assmann. 2010. október 28, ELTE BTK, Gólyavár, Mária Terézia terem. Kép (c) ELTE BTK |
Lenyűgöző a munkássága: egyszer nevetve, de kicsit büszkén említette, hogy minden évben szokott egy könyvet írni. Több művét nálunk, az ELTE Egyiptológiai Tanszékénél adta ki: Meroé és Núbia a 2–7. században (1977), Economic Offices and Officials in Meroitic Nubia (1979), Meroe: Six Studies on the Cultural Identity of an Ancient African State (1995), The Periods of Kushite History (2015).
Képzettségét tekintve építészmérnök, régész és egyiptológus volt, de mindig szentül hitt az ókortudomány egységében, és rengeteget tett is ennek érdekében. Ennek eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint a 75. születésnapja alkalmából szerkesztett kötet, amelyben a magyar és a nemzetközi tudomány képviselői rótták le tiszteletüket előtte: egyiptológusok, núbiológusok, koptológusok, régészek, ókortörténészek, filozófia-történészek, nyelvészek, művészettörténészek (Across the Mediterranean – Along the Nile, 2018).
 |
| Török László Dezső Tamással (balra) és Komoróczy Gézával (jobbra) beszélget. 2010. október 29, ELTE BTK, kari tanácsterem. Kép (c) ELTE BTK |
Rajongva szerette az irodalmat, a művészetet és a klasszikus zenét; a műveltsége ámulatba ejtő volt. Közvetlen, megnyerő személyisége és magával ragadó humora mellett az állandó kutatói kíváncsiság jellemezte leginkább. A tudományos előadásain és a fájóan ritkán tartott egyetemi óráin nem csupán rendkívüli tudásával tudta megragadni a hallgatóságát, hanem széles szellemi horizontjával és humánumával is.
Aggódva figyeltük betegségét. 2016-ban egy budapesti konferencia végén, spontán eseményként, az összegyűlt nemzetközi egyiptológusok mindenki által aláírt üdvözlőlapon kívántak neki jó egészséget. Nagyon örültünk, amikor jobban volt: 2019 tavaszán eljött az Ókortudományi Társaság ülésére, és sokunkkal beszélgetett még. Távozásával hatalmas űrt hagy hátra.
Isten Veled, Tanár Úr!
Irsay-Nagy Balázs
