2024. február 7., szerda

Konferenciafelhívás: "Egypt and Austria XIV" konferencia Budapesten

 

A jelentős hagyományokkal rendelkező "Egypt and Austria" konferencia XIV. alkalommal 2024. szeptember 25. és 29. között Budapesten kerül megrendezésre az ELTE BTK Egyiptológiai Tanszéke és az Egypt and Austria Research Society közös szervezésében.

A konferencia hagyományait követve a szervezők az Osztrák-Magyar Monarchia egykori államai, az Oszmán Birodalom és a Közel-Kelet országai közötti kölcsönhatások vizsgálata iránt érdeklődő kutatók jelentkezését várják az alábbi témákban: egyiptománia, egyiptológia kutatástörténete, orientalisztika, ókori Közel-Kelet kutatástörténete, orientalizmus, utazók, útleírások. gyűjteménytörténet, iparművészet, építészet, zene, filozófia, kulturális örökség, történetírás, kultúrtörténet, diplomáciatörténet. A konferencia célja, hogy lehetőséget teremtsen e témák minél szélesebb perspektívából történő tudományos ismertetésére.

A konferencia hivatalos nyelve az angol, a regisztráció és az absztraktok beküldési határideje előadók számára 2024. március 31, a regisztráció határideje hallgatóságként (előadás nélkül): 2024. szeptember 6.

Minden további részlet ezen a linken olvasható.

2023. november 28., kedd

A régészeti bőr tanulmányozása: Studying Archaeological Leather

 Az egyiptomi magyar ásatás beszámolója

English version further below

A régészeti bőr tanulmányozása: leletek a Thébai Magyar Régészeti Missziótól (TT 65 Projekt)

André J. Veldmeijer

Vendégkutató – Kairói Amerikai Egyetem

(angolról fordította: Jasper Kata)

 

A bőr, irha és más állati eredetű puha szövet, mint az ín és a bél is (a következőkben ’bőr’) fontos nyersanyag volt az ókori Egyiptomban, amelyet sokféle célból használtak. Nemcsak teljesen bőrből készült tárgyakat készítettek belőlük, például páncélt és mindenféle fegyvert, sokféle tárolásra alkalmas tárgyat és lábbelit, de felhasználták őket más anyagból készült tárgy elkészítéséhez is, amelyek között megtalálhatóak a harciszekerek, fegyverek, székek ülőrészei és eszközök kötözőelemei. Habár a bőrt a történelem folyamán mindvégig használtak, az Újbirodalomban erőteljes növekedés figyelhető meg ezen a téren. A bőripar jelentős volt a fáraónikus időkben, és alapvető fontosságú lehetett. De miért van az, hogy viszonylag keveset tudunk róla? Számos oka van annak, hogy tudásunk még mindig hiányos. Nagyjából 25 évvel ezelőttig, az Ancient Egyptian Leatherwork Project (AELP) [Ókori Egyiptomi Bőripar Projekt] kezdetéig nem végeztek mélyreható tudományos kutatást. A projekt kezdete előtt a publikációk száma korlátozott volt, és azok, amelyek napvilágot láttak, inkább a képekre és szövegekre összpontosítottak, semmint a teljeskörű régészeti kutatásra. Még a projekt kezdetével is felmerültek problémák az alapos kutatás kapcsán, mivel például a bőr színek meghatározása és tartóssá tétele rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen: ennélfogva ezt a fajta kutatást bizonyos mértékben Egyiptomon kívüli gyűjtemények anyagán végzik. Szerencsére a publikációk egyre növekvő száma miatt az egyiptológusok jobban tudatában vannak annak, hogy érdemes ezeket a leleteket szakértőkkel tanulmányozni. Egy másik ok az, hogy a bőr csak meghatározott körülmények között tartható jó állapotban, szerves anyagként ugyanis hajlamos a károsodásra. Az Egyiptomban lévő rendkívül száraz, a világon egyedülálló körülmények a felelősek a megőrzéséért, de a leletek gyakran töredékesek és mindazonáltal nehezen tanulmányozhatók. Ennélfogva nem fogunk bőrt találni a Deltában. A kevésbé száraz vidékeken, például az ókori Mezopotámiában sem maradt fenn bőr. A perzsa bőrművesség példáit is kizárólag Elephantinéról (Asszuán) ismerjük!

A Thébai Régészeti Misszió TT 65 Projektje által talált bőrleletek tanulmányozása 2014-ben kezdődött meg, és 2023-be lehetőség nyílt egy újabb rövid látogatás alkalmával a munka folytatására. Ezúttal szinte minden bőrleletet felmértünk, amire az első látogatásunk során nem volt lehetőség. A gyűjtemény a luxori lelőhelyeken megszokotthoz hasonlóan tartalmazott érdekes kopt bőrt is, de a fáraónikus bőranyag várakozáson felülinek bizonyult.

Alapvetően a pusztulásra ilyen rendkívül hajlamos anyagok tanulmányozásának mindig tartalmaznia kell egy részletes szóbeli leírást, beleértve a méréseket és az állapotfelmérést (amely a konzerválási eljárások és a tárolás alapjául szolgál), valamint teljeskörű fényképes dokumentációt. Ha a tárgyat kiemeljük abból a környezetből, amelyben 3000 évig pihent, a bőr belső szerkezete megváltozik. Különösen a változó és megnövekedett páratartalom okozza a bőr (gyors) károsodását: az egyiptomi raktári körülmények nem mindig felelnek meg a bőr tárolásához szükséges igényeknek. Így, a teljes, színes dokumentáció közzététele rendkívül fontos a bőr esetében: sokkal inkább, mint bármely más anyag esetében (más szerves anyagok, például textíliák kevésbé érzékenyek a feltárás utáni károsodásra). A dokumentáció szükség esetén műszaki rajzot is tartalmaz. Figyelmet fordítottunk a technológiai jellemzőkre, mint például a varrásokra és illesztésekre, valamint a bőr típusára is (például kecske vagy tehén). A munka során különös hangsúlyt kapott azon darabok azonosítása, amelyek ugyanabból a tárgyból származhattak: néhány kivételtől eltekintve, mint amilyen a két szandál is, a tárgyak többnyire (rendkívül) töredezettek. Ez az azonosítás mindazonáltal már most is meglehetősen sikeresnek bizonyult, de a részletesebb elemzések kétségtelenül több töredék azonosításához vezetnek majd, amely lehetővé teszi az eredeti tárgy (részleges) rekonstrukcióját.

A magyar misszió bőranyaga olyan tárgyak maradványait is tartalmazza, amelyeket máshonnan csak egy vagy két töredék reprezentál (meg nem határozott lelőhelyről), habár tudjuk, hogy meglehetősen sok lehetett belőlük. Ilyenek például a tegezek: a szekerek oldalára felfüggesztett bőr tokok nyilak vagy akár gerelyek számára. Ezeket gyakran szekerek oldalára függesztették fel, ami gyakran látható szekérábrázolásokon. Ezek a mutatós, jól kidolgozott és igényesen díszített szandálokkal együtt jelzik a tulajdonos társadalmi státusát (elvégre ő volt Kús [Núbia, mai Észak-SzudánJK] alkirálya!), és a bőr ezáltal egyedülálló bepillantást enged az óegyiptomi társadalom felsőbb rétegeibe. Több töredék is utal további szandálok jelenlétére, és a szettben múmiapántok is szerepelnek. Egy kis töredék a kézműves szakértelmét mutatja: a bőrt olyannyira elvékonyították, hogy áttetszővé vált. Piros pöttyökkel és fekete vonalakkal volt festve. A bőrnek érdekes, zöld fénye van, amiről nem számoltak be korábban. Hasonló vékonyított bőrt használtak a közeli Dirá Abu el-Nagában talált hárfa hangszekrényének borítására: áttetszővé tették, hogy a hárfa bőrborítás alatti fájának gyönyörűen festett gazelladíszítése látható legyen!

Nagyon várom, hogy folytassam ennek a bámulatos és jelentős bőranyagnak a tanulmányozását. A következő szezonban folytatódik a dokumentáció (a látogatás ezúttal nagyon rövid volt a befejezéshez). Több tárgyat is le kell rajzolni, és meg kell szervezni az állagmegóvást, beleértve a megfelelő tárolást is.

 

Fig. 1. An example of severely deteriorated leather due to high humidity. The internal bonds in the leather has fallen apart, turning the leather into a liquid-like substance. Amarna, chariot related leather. Courtesy of the Ägyptisches Museum und Papyrussammlung, Berlin. Photograph by Erno Endenburg/André J. Veldmeijer.

1. ábra: Példa a magas páratartalom miatt erősen elhasználódott bőrre. A bőr belső kötései szétestek, így a bőr folyadékszerű anyaggá változott. (Amarna, szekérhez kapcsolódó bőr; a berlini Egyiptomi Múzeum és Papiruszgyűjtemény jóvoltából. Fotó: Erno Endenburg/André J. Veldmeijer.
 


 

Fig. 2. In order to be able to find the fragments back in the future, all were assigned a Specialist Identification Number - sometimes a very tedious if an object has fallen apart in so many small fragments as seen in this flap of a bow-case.

2. ábra: Annak érdekében, hogy a jövőben is megtalálhassuk a töredékeket, mindegyikhez rendeltek egy azonosító számot – ez néha nagyon idegőrlő, különösen, ha egy tárgy annyi töredékre esett szét, mint ahogy ezen az íjtok hajtókán is látható.

 


 


 


Fig. 3. Two small fragments of a quiver. Small fragments, even if they have no seams, stitches or other visible features, can still be of importance of the leather specialist.

3. ábra: Tegez két kis töredéke. Az apró töredékek akkor is fontosak lehetnek a bőrszakértő számára, ha nincsenek rajtuk varratok, öltések vagy egyéb látható jellegzetességek.



Fig. 4. A small fragment of leather that was made so thin that it became translucent. Comparable thin leather was found in nearby Dra Abu el-Naga as the cover of the soundboard of a harp. 

4. ábra: Egy kis bőrtöredék, amelyet annyira elvékonyítottak, hogy áttetszővé vált. Hasonló vékony bőrt a közeli Dirá Abu el-Nagán (a thébai nekropolisz egyik temetkezésre használt dombja – JK) találtak egy hárfa hangszekrényének borításaként.

 
 


Fig. 5. André J. Veldmeijer (leather specialist, AUC) and Erno Endenburg (photographer)

5. ábra: André J. Veldmeijer (bőrszakértő, AUC) és Erno Endenburg (fotográfus)

 

Studying Archaeological Leather: The Finds from the TT 65 Project of the Hungarian Archaeological Mission in Thebes

André J. Veldmeijer
Visiting Research Scholar American University in Cairo

In ancient Egypt, skin/hide and other animal-based soft tissue, such as sinew and gut (from now on referred to as ‘leather’) was an important material and was used for a wide variety of purposes. Not only entire objects were made from it, such as armour and all sorts of weaponry, a wide variety of containers and footwear, it was also used in objects made of other materials, among which chariot, weaponry, seats in stools and as lashings in tools. Although leather was used throughout history, in the New Kingdom a strong increase is noticeable. The leather industry in pharaonic times was important and must have been substantial, but why is it than that we know relatively little about it?

There are a number of reasons why our knowledge still has gaps. Until about 25 years ago, with the start of the Ancient Egyptian Leatherwork Project (AELP) no in-depth scientific research was done. The number of publications prior the start of the Project was limited and those that saw the light of day focussed more on imagery and text rather than full-scale archaeological research. Even with the start of the Project, problems with in-depth research in Egypt occur since sampling to identify for example colour and how skins were made durable, are extremely difficult to get approved if not impossible: such research is, therefore, done to some extend on material in collections outside of Egypt. Fortunately, due to the ever-increasing numbers of publications, Egyptologists are more aware of the value to get these finds studied by specialists. Another reason is that leather preserves only in specific conditions. As an organic material, it is prone to deteriorations. The extreme arid condition in Egypt, unique in the world, is responsible for preservation, but the finds are often fragmented and difficult to study, nonetheless. Therefore, one will not find leather from the Delta. In less arid regions, for example in ancient Mesopotamia, no leather is preserved either: the only examples of Persian leatherwork we know, were found in Elephantine (Aswan)!

In 2014 a start was made to document the leather finds and in 2023 the opportunity arose for another short visit to continue the work. This time, an assessment was made of almost all leather finds, which was not possible during the first visit. The assemblage contained, as usual on sites in Luxor, interesting Coptic leather, but the pharaonic leather proved to be beyond expectations.

Basically, the study of material that is so extremely prone to decay should always include a detailed verbal description, including measurements and assessment of the condition (which would serve as basis for conservation procedures and storage), and full photographic documentation. Taking the objects from its environment in which they have been resting for 3000 years marks the start of changes in the internal structure of the leather. Especially varying and increased humidity causes leather to deteriorate (rapidly): conditions in storage facilities in Egypt not always meet the demands for leather. Thus, a published full documentation in colour is of utmost importance for leather: much more so than for any other material (other organic materials, such as textiles are even less vulnerable to destruction post excavation). The documentation includes technical drawings if necessary. Attention was given to technological features, such as stitching and seams, as well as to the type of leather (such as goat or cow). During the work special focus lay on the identification of pieces that might have originated from the same object: generally, save some rare exception such as two sandals, the objects are (extremely) fragmented. This identification has proven already rather successful nonetheless, but will, upon more detailed analyses, undoubtedly lead to the identification of more fragments, allowing for (partial) reconstruction of the original object.

The leather from the Hungarian mission includes remains of objects that are only represented by one or two fragments from other (unprovenanced) examples, although we know that they must have been fairly numerous. One example is quivers: leather containers for arrows or even javelins. These were often suspended at the sides of chariots, which one can see often in images of chariots. These, together with fancy, well made and highly decorated sandals, indicate the social status of the owner (after all, he was the Viceroy of Kush!) and the leather thus gives a unique glimpse into the upper regions of ancient Egyptian society. There are several fragments hinting to more sandals, and the assemblage included mummy braces too. One small fragment shows the craftsman’s expertise: the leather is made so thin that it became translucent. It was painted with red dots and black lines. The leather has an intriguing green shine to it, which has not been reported before. Comparable thinned leather was used to cover the soundboard of a harp that was found in nearby Dra Abu el-Naga: it was made translucent as to show the beautiful painted decoration of gazelle on the underlying wood of the harp!

I am looking forward to continuing the study of this amazing and important leatherwork. Future season will continue the documentation (the visit this time was much to short to finish it). Several objects will have to be drawn and conservation will have to do organised, including proper storage.