Magyar koptológus a Berlini Papirusz Gyűjteményben (Hasznos Andrea beszámolója)

A Berlini Papirusz Gyűjtemény az egyik legnagyobb és leggazdagabb  a világon a maga mintegy 35.000 darabot számláló anyagával. Egy egységet alkot az Egyiptomi Múzeummal (ÄgyptischesMuseum und Papyrussammlung), a Berlini Állami Múzeumok tagjaként (Staatliche Museen zu Berlin). A korábbi szerencsétlen kettévágottság után ma, 1991 óta az egykori kelet-berlini és nyugat-berlini anyag egy helyen és egy kezelésben van. A gyűjteményben kb. 10.000 papirusz kézirat, 7.000 osztrakon, 1.000 pergamen, 500 papír kézirat, valamint textilen és fa- és viasztáblákon fennmaradt szövegek találhatók. A teljes anyag mintegy fele görög, a többin viszont latin, arab, óegyiptomi, kopt, héber, szír, perzsa nyelvű szövegek olvashatók, és szép számban találunk két- vagy háromnyelvű darabokat is (pl. kopt – görög – latin, kopt – görög, kopt – arab).

Ahogy az utóbbi években szinte minden nagyobb (és kisebb) gyűjtemény teszi, a Berlini Papirusz Gyűjtemény is nagy erőkkel dolgozik a digitalizáláson és a gyűjtemény tárgyainak online adatbázisokba rendezésén, ami aztán a tudományos közösség és a nagyközönség számára is elérhető. Már működik a gyűjtemény görög anyagát tartalmazó BerlPap.

Én magam három szálon kapcsolódtam ebbe a munkába:

1  1) 2014-ben a Rubensohn-Bibliothek projekt keretében Otto Rubensohn Elephantiné szigetén folytatott ásatásainak a Berlini Papirusz Gyűjteményben lévő kopt feliratos anyagát dolgoztam fel.

2 2) Ennek mintegy folytatása a European Research Council által támogatott Elephantine projekt a Papirusz Gyűjteményben, amelyben a szigetről  származó, és ma a világ legkülönbözőbb gyűjteményeiben lévő feliratos anyagot vesszük fel egy átfogó, angol nyelvű adatbázisba. Ebben a szövegek és fordításuk is olvashatók lesznek. Elephantinén az Óbirodalomtól az arab hódítást követő időszakig szinte megszakítás nélkül dokumentált az élet, így hieroglifákkal, hieratikus, majd démotikus írással csakúgy találkozunk, mint arámi, görög, majd latin és kopt szövegekkel, sőt núbiai írással is. A kopt anyag túlnyomó többsége osztrakonra írt szöveg: adóslevelek, számlák, listák, levelek. Papirusztöredékek is vannak, sokkal kevesebb, egyelőre feldolgozás alatt. Irodalmi szöveg egyelőre nem mutatkozik az elephantinéi kopt anyagban.

      3) 2016 óta a Göttingeni Tudományos Akadémia egyik igen fontos projektjében, a Katalogisierung der Orientalischen Handschriftenin Deutschland  címűben is részt veszek, amely a korábbi nyomtatott katalógusok (VOHD) után, most online elérhető elektronikus katalógusban (adatbázisban) gyűjti össze az irodalmi kéziratokat. A projekt mostani szakaszában a Berlini Papirusz Gyűjtemény teljes anyagának a katalogizálása a cél. A projekt ugyan elsősorban az irodalmi kéziratokra koncentrál, mi azonban fontosnak tartjuk a hatalmas berlini anyag teljes áttekintését és rendszerezését, így az adatbázisunkba a nem-irodalmi szövegeket is felvesszük, rövidebb leírással, hogy azok is láthatók és kereshetők legyenek, mert bizony korábbi katalógusokban szép számmal találhatók rosszul azonosított töredékek (pl. homíliának katalogizáltak szerzetesi leveleket, stb.), és azonosítatlanok is. A munkánk része ez is: a korábban helytelenül, vagy nem azonosított töredékek azonosítása, illetve a már azonosított és kiadott darabok felvétele az adatbázisba, az őket feldolgozó irodalmi hivatkozásokkal. Az azonosítás nem mindig lehetséges, mert sok esetben csak nagyon kevés marad meg egy-egy kis méretű, vagy nagyon lekopott töredéken. Előfordul, hogy a gyűjteményen belül találunk összetartozó töredékeket: én például két mészkő osztrakon töredékről (két külön leltári számmal) állapítottam meg, hogy összetartoznak és egy imát tartalmaznak; két, már üveg alatt lévő, papirusz töredékről pedig – a szöveg azonosítása után (Jób könyvének részlete) – az volt rögtön látható, hogy egymáshoz képest rossz sorrendben vannak az üveg alatt elhelyezve. Egy eddig azonosítás nélkül kallódó kis méretű papirusz töredéken Zsoltár-részletet azonosítottam, amelynek érdekessége, hogy bohairi dialektusban íródott és igen korainak tűnik: korai bohairi Zsoltár pedig szinte alig van a ma ismert kopt anyagban. Egy további mészkő osztrakonon, amely mindenféle azonosítás nélkül szerepelt a katalógusokban, pedig ószövetségi és újszövetségi idézetek állnak, valamint levélformulák, tehát bizton állíthatjuk, hogy valaki gyakorlásra, tanulásra használta és így az ún. „iskolai szövegek” körét bővíti. A mészkő osztrakonok esetében nagy valószínűséggel Nyugat-Théba a származási hely, ahol „kéznél van” és így előszeretettel használták a mészkövet, sok ilyet ismerünk biztos provenienciával, dokumentált ásatásból. Ám egyébként sajnos ebben a gyűjteményben is alapvető probléma, hogy a tárgyak jelentős részénél a dokumentáció módja és hiányossága miatt nem tudható, hogy honnan származik egy-egy kézirat (leginkább azért, mert a régiség kereskedelemből származnak). A különböző gyűjteményekben található kézirat töredékek összehasonlítása, és nem utolsósorban az utóbbi idő digitalizációja következtében igen sok fragmentumról megállapítható lett, hogy egy kódexhez tartoztak, csak szétestek vagy szétvágták őket és így kerültek a műkincs piacra, ahonnan (jó esetben) rangos gyűjteményekbe kerültek. Ez a munka, kéziratok virtuális „összeillesztése” napjainkban folyik, és jelentős eredményekkel. A Berlini Papirusz Gyűjteményben folyó katalogizálás, a teljes anyag aprólékos vizsgálata is hozzájárulhat egykori kéziratok helyreállításához, szétvágott kódex oldalak azonosításához, és a nemzetközi együttműködéseknek köszönhetően számos kéziratról kiderülhet, hogy honnan is származik.

Hasznos Andrea