Konferenciabeszámolók, 2. rész: ICE 11

Egy hete kezdtük el az augusztusi és szeptemberi konferenciák beszámolóinak sorozatát. Ezúttal az ICE 11 kongresszusról készült három beszámoló közül a második következik - több szem többet lát! A mai beszámoló szerzője Jasper Kata. (INB)

Kata (balra) és Paksi Julianna Kitti a kongresszus molinója előtt. Jasper Kata felvétele

(Ők ketten voltak a BA/MA képzés bevezetése előtti utolsó osztatlan képzéses évfolyam az egyiptológia szakon. Julianna ma Bázelben él és dolgozik mint egyiptológus.)

ICE XI

A XI. Nemzetközi Egyiptológus Kongresszusnak (International Congress of Egyptologists XI) idén Firenze adott otthont 2015. augusztus 23. és 30. között a Firenzei Egyiptomi Múzeum (Museo Egizio Firenze) szervezésében. Ennek során hat napon keresztül közel négyszáz előadás hangzott el hat párhuzamos szekcióban a Firenzei Egyetem (Università degli Studi Firenze) Gino Capponi utcában található épületében. Az esemény nyitó- és záróülését a firenzei városháza, a Palazzo Vecchio Ötszázak Terme (Salone dei Cinquecento) nevű monumentális, a reneszánsz és a manierizmus ihlette festményekkel és szobrokkal teli helyiségében tartották,

A Palazzo Vecchio. Jasper Kata felvétele

ahol a záróülést követően a Kairói Operaház zenészei is koncertet adtak. Emellett a konferencia ideje alatt lehetőség nyílott meglátogatni az Uffizi Képtár (Galleria degli Uffizi) gazdag anyagát, valamint egy állófogadással egybekötve a Toszkán Régészeti Múzeum (Soprintendenza Archeologici della Toscana) egyiptomi gyűjteményében kiállított tárgyak is megtekinthetőek voltak. A konferencia további, rangos helyszíne volt az egyetemhez tartozó Battilani Terem (Aula Battilani), amely a plenáris üléseknek és az Egyiptológusok Nemzetközi Szövetsége (International Association of Egyptologists) közgyűlésének adott otthont, végül az Arno folyó túlpartján, az üde zöld Boboli kertben (Giardino di Boboli) álló, Le Pagliere, egykori monumentális istálló és takarmánytároló volt, ahol a konferencia záró vacsoráját tartották.

Firenzei látkép az Arno folyóval. Jasper Kata felvétele

Az előadások gyakorlatilag lefedték a tudomány valamennyi terültét, vagyis elhangzottak régészeti, nyelvészeti, filológiai, történelmi, társadalmtörténeti, művészettörténeti, építészettörténeti, vallástörténeti, muzeológiai, fizikai antropológiai és kutatástörténeti témában is – talán gazdaságtörténeti előadásból volt kevés. Nagyon izgalmas volt mindemellett az e-egyiptológiai szekció, amely révén betekintést nyerhettünk a recens digitalizálási és archiválási projektek munkáiba és a különféle online adatbázisok világába – mindezekről tudni ma már elengedhetetlen a kutatás szempontjából. Többek közt a konferencia ideje alatt vált szabadon elérhetővé a Ramses Online is, a Liège-i Egyetem (Université de Liège) újegyiptomi szövegeket tartalmazó adatbázisa, amely létrejöttéről Jean Winand tartott előadást a Battilani-teremben. Az adatbázis kapcsán ugyanakkor több előadás is elhangzott a konferencia során – egyebek mellett azt illetően is, hol vannak a határai a digitális jelkészlet és a számtalan, nüansznyi eltérést mutató, kézzel írott vagy vésett jel egymásnak való megfeleltetésének (Stéphane Polis). A plenáris ülések másik előadását John Baines tartotta az oxfordi Griffith Institute által szerkesztett, ám egyéb intézmények adatbázisait is magába olvasztó online bibliográfia, az Online Egyptological Bibliography jelenéről és a benne rejlő jövőbeli potenciálról.

A kongresszus ideje alatt nagyon sok kiváló előadás hangzott el már ismert előadóktól és a fiatalabb generáció képviselőitől egyaránt. Számos közülük igazán emlékezetes maradt: ilyen a fazekaskorongnál ülő Hnúm istent ábrázoló gránit relieftöredék kontextusba helyezése, amely egyben rámutatott a motívum-hagyományozódás rekonstruálásának lehetőségeire és nehézségeire is (Maarten J. Raven, Leiden); inspiráló érvek amellett, hogy az egyiptomi művészet a látszólagos változatlansága ellenére valójában csak nagyon kevés valódi másolatot termelt ki, hiszen minden egyes múlbéli vagy akár kortárs műalkotáshoz való visszanyúlás a korábbi

A Palazzo Vecchio-ban. Jasper Kata felvétele

koncepcióknak nem szolgai másolását jelentette, hanem azok újraértelmezését (Dimitri Laboury, Liège); a Királyok Völgye nemkirályi sírjaiban zajló recens munkáról szóló beszámoló, ahol a sírokban tulajdonképpen az uralkodó személye körüli tágabb környezet tagjainak temetkezései azonosíthatóak (Susanne Bickel, Bázel); a látogatói graffitók tükrében lebilincselő előadás arról, III. Szeszosztrisz dahsúri halotti komplexuma esetében a látogatók hogyan értelmezték újra a királyi műemléket, és az hogyan vált a királyi hatalom legitimálásának, majd a múlt emlékezetének helyéből a látogatók önreprezentációinak eszközévé és végül ramesszida korban a korábbi épületek köveinek újrafelhasználása során „kőbányává” (Hana Navratilova, New York, Oxford); az eddig előkerült legnagyobb, egyiptomi papirusz archívumban, a Tebtüniszi papiruszokban található, római kori Szóthisz-rítus bemutatása, annak vallási és politikai funkciójának meghatározása (Susanne Töpfer, Heidelberg); remekül átgondolt és jól felépített előadás az álmok értelmezéséről, az álomértelmezés elméletéről és gyakorlatásról eddig publikálatlan óegyiptomi álmoskönyv-szövegek alapján (Luigi Prada, Oxford); Hatsepszut királynő egyik főhivatalnoka, Dzsehuti sírjában (TT 11) található Halottak Könyve-szövegek lendületes bemutatása a legapróbb részletre kiterjedően (Lucía Dias-Iglesisas Llanos, Madrid, Bázel). A magyar résztvevők előadásainak témáját egy korábbi bejegyzés részletesen ismertette.

Én - végül - egy olyan Piramisszövegek-szekvencia kapcsán tartottam előadást, amely nagyon gazdag utóéletnek örvendett, és amelyről kiderült, több ősszöveg-változata is létezhetett, amelyek alapján az egyes, későbbi kompozíciók születtek. A szekvencia újbirodalmi, Hatsepszut királynő korabeli változatai emellett remek páldának bizonyultak arra vonatkozóan is, hogy az említett korszak milyen sokrétűen volt képes vissznyúlni a múlthoz olyan módon, hogy kreatívan és újszerűen alkossa újjá azt.

A XI. Nemzetközi Egyiptológus Kongresszuson részt venni Firenze tagadhatatlan varázsán, kulturális értékein és azon a lehetőségen túl, hogy naponta elsétálhattam a katedrális mellett, láthattam szakadó esőben, az eső után előbújó nap fényeiben, felhős éggel és tűző 

 

A firenzei katedrális. Jasper Kata felvétele

napsütésben is, azért volt egy óriási élmény, mert egy hétig minden lehetőségem megvolt arra, hogy élőben láthassam, mi zajlik a világ egyiptológus felében, és lehetőségem legyen látni nemcsak a „nagyok”, de a hozzám hasonló szakaszban, a pályájuk elején lévők munkáját is. Sőt, ami talán a legfontosabb, hogy láthattam azok munkáját, akik kutatási területe szorosabban kapcsolódik az enyémhez. Minden lehetőségem megvolt továbbá arra, hogy a különböző fogadásokon, a kávészünetekben, az informális sörözések és borozások során közvetlenebbül is megismerjek másokat és mások munkáját. Végül pedig: mindez igazán frissítően hatott – azt gondolom, mindannyiunkra.

Jasper Kata

 Jasper Kata felvétele