2015. július 27., hétfő

Egyiptom...Egyiptomon kívül 1.



Egyiptom az ókorban a sok szempontból jellemző ’splendid isolation’ ellenére igen aktív kapcsolatokat alakított ki – közelebbi és távolabbi - környezetével, és így természetesen számos nyomát és eredményét találhatjuk a kölcsönhatásnak, és egyiptomi elemeket, hatást fedezhetünk fel a Mediterráneumban és még azon is túl! Erről sok szempontból és sokat lehetne írni, a teljességre ebben a bejegyzésben természetesen nem törekszünk, csupán néhány érdekes jelenséget villantunk föl az ókori Hellasz világából. 

A „százvárosu Kréta” (Iliasz, II, 649) mindössze 300 km-re fekszik északra Afrika partjaitól a Földközi-tengerben, így a kapcsolatok ezen sziget és Egyiptom között lényegében elkerülhetetlenek voltak. Egyre inkább úgy tűnik, hogy már a Kr.e. második évezred elején voltak kapcsolatok, az alsó-egyiptomi Avaris területén folytatott ásatások során égei-típusú, esetleg konkrétan mínoszi falfestmény töredékeket találtak egy 18. dinasztiabeli építményhez kapcsolódóan – Egyiptom egyik legfényesebb időszaka (Újbirodalom) tehát egybeesett Kréta legfényesebb korszakával, a mínoszi kultúra virágzásával, amely olyan csodákat hozott létre, mint Knósszosz és palotája (ld. fotó), a phaisztoszi palota (ld. fotó), amelynek ’levéltárnak’ elnevezett részéből a híres phasztoszi korong (ld. fotó) előkerült, az Agia Triada-i (ld. fotó) és a maliai palota, amelyek sajnos mára csak igen kevéssé maradtak fenn, alaprajzuk vehető ki a fal maradványok alapján, látható egy-egy magasabban megmaradt fal ill. helyiség, falfestmény töredékek (Knósszosz esetében megemlítendő Evans hihetetlen kitartó és fantáziában nem szűkölködő rekonstrukciója), ill. olyan leletek, amelyek sok esetben egyedülállóak az ókori világból. A Héraklioni Régészeti Múzeum fantasztikus kincsestára ezen leleteknek. 
                                                        Knósszoszi palota részlete, Kréta
                                                                                        Fotó ©Andó Géza

              Phaisztoszi palota, Kréta
                                                                               Fotó ©Andó Géza

                                      Phaisztoszi korong, Héraklion Régészeti Múzeum, Kréta
                                                                               Fotó ©Andó Géza

                                                           Agia Triada, Kréta
                                                                                  Fotó ©Andó Géza


Gortüsz nem volt a mínoszi kultúra fellegvára, bár úgy tűnik, ekkor már ’fejlődésnek indult’ a város. Homérosz azonban a hőskorba repítő Iliászban jól megépített krétai városként említi az ún. Hajókatalógusban (II, 645-6):

„Dárdás Ídomeneusz vezetője a krétaiaknak,
kik Knósszoszt lakták, s jólépült-kőfalu Gortüszt”

A Kr.e. 1. évezred folyamán viszont egyre erősödő és mind jelentősebb várossá vált, maga mögé utasítva (sőt, Sztrabón szerint elpusztítva) Phaisztoszt is (Geographika X, IV, 14). A Kr.e. 6-5. századból származik a kőbe vésett, Gortüszben 1884-ben talált törvénykönyv (ld. fotó), Európa első leírt és fennmaradt törvénykönyve.
                                                Gortüszi törvénykönyv, Gortüsz, Kréta
                                                                                    Fotó ©Andó Géza


Virágzásának csúcsát a város a hellénisztikus korban érte el – Kréta hellénisztikus kori történelme egyébként bonyolult és nehezen követhető, annyi azonban bizonyos, hogy a Ptolemaioszokkal való kapcsolatok folyamatosak és aktívak, és alapvetően katonai és diplomáciai jellegűek voltak, a Ptolemaiosz uralkodók hadseregükben előszeretettel foglalkoztattak krétai zsoldosokat például.
Gortüsz hellénisztikus kori ’állapotáról’ olvashatunk az ókori (Kr.e. I.sz.) földrajztudós Sztrabón művében (Geographika X, IV, 11):

„A gortyniak városa is síkságon fekszik, hajdan valószínűleg fallal körülvett, később azonban a fal egészen az alapjáig elpusztult, s mindvégig falak nélkül maradt. Ptolemaios Philopatór ugyanis, aki elkezdte a falak felépítését, csak 80 stadionnyira jutott el.”

IV. Ptolemaiosszal tehát igen jó viszonyban voltak a gortüsziek, VI. Ptolemaioszt pedig közvetítőnek és békebírónak kérték fel a Knósszosszal kötött békeszerződés fenntartásában.  Gortüszben bizony egyiptomi isteneknek (Ízisz, Szarapisz, Anubisz - Hermész) szentelt templom is épült (Kr.u. 1-2. sz.), amely azonban mára ugyancsak kevéssé látható. Alább található a Héraklioni Régészeti Múzeumba került Ízisz-Szarapisz szobor: a szoborcsoport Hádészt és Perszephonét ábrázolja Szarapisz és Ízisz alakjában, akik a hellénisztikus kortól rendkívül népszerű istenek lettek Egyiptomon kívül is. Kerberosz, a háromfejű kutya megjelenése a csoportban egyértelműen beazonosítja az Ízisz-Szarapisz alakokat mint Perszephoné és Hádész, hiszen Kerberosz az Alvilág őrzője volt, Hádész és Perszephoné pedig annak istenei.

                             Hádész, Perszephoné, Kerberosz, Héraklion Régészeti Múzeum, Kréta
                                                                                Fotó ©Hasznos Andrea


A hellénisztikus kor után sem szűnik meg Kréta izgalmas és Egyiptom-közeli lenni! Erről hamarosan...

További olvasnivaló:

M.Bietak, ”Avaris and the Aegean in the Early 18th Dynasty: New Finds from Tell el-Dab’a” Seventh International Congress of Egyptologists, Cambridge: Oxbow, 1995
R.S. Bagnall: The Administration of the Ptolemaic Possessions Outside Egypt: with 3 Maps, 1976

Hasznos Andrea 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése