2015. július 21., kedd

Az ELTE BTK Egyiptológiai Tanszék története 2



A nyári pangás közepén folytatjuk az ELTE BTK Egyiptológiai Tanszék történetét bemutató sorozatot. Nem kell azonban megijedni, más témákat is fogunk rövidesen érinteni: augusztusban és szeptemberben két jelentős egyiptológiai konferencia is megrendezésre kerül (ICE 11 és ICYE 5), és mindkettőről szeretnénk egy hosszabb beharangozót készíteni – hamarosan!

2. Az egyiptológia budapesti oktatásának kezdete (1898–1910)

Történetünk 1898-ban azon a ponton maradt félbe, amikor Mahler Ede habilitált. A pesti egyetemen 1848 óta létezett a magántanári intézmény: a hagyományos humanista oktatási rendszer keretein kívül álló, „új” tudományok kurzusait olyan megbízott előadók tartják, akik ezért fizetést nem kapnak, nem is vizsgáztatnak, csupán aláírással igazolják a hallgatók megjelenését.  Így lesz ősztől Mahler „az ókori keleti népek történetének és chronologiájának, valamint az egyiptológia és assyriológia magántanára” a Budapesti Királyi Egyetemen (a mai ELTE-n).

1898 őszi félévében minden nap délután négy órától tartja az előadásait: hétfőn és csütörtökön „Általános chronologia”, kedden és pénteken „A hieroglyph szövegek kibetűzése”, szerdán és szombaton „Az assyriologiának elemei”. Most első alkalommal ismerkedhetnek a hallgatók Magyarországon az óegyiptomi és az akkád nyelvvel. A budapesti tudományegyetem ebben az időben még egyetlen épülettel rendelkezett, az Egyetem téren, és így az első egyiptológiai és asszíriológiai előadásoknak is ez volt a helyszíne (előbbi a XII. és XIV., utóbbi a X. teremben).

                             Az ELTE Egyetem téri, 1898-ban egyetlen épülete
                                         (ma: Állam- és Jogtudományi Kar)

A tavaszi félévben Mahler az eddigi három kurzus folytatásán kívül még „Az ókori keleti népek története” előadást is meghirdet. A nyelvi oktatás igényei miatt írja meg tankönyvét (Az egyiptomi nyelv alapelemei, 1899), amelyik máig az egyetlen magyar nyelven kiadott óegyiptomi nyelvtan.

                             Mahler Ede: Az egyiptomi nyelv alapelemei, 17. old.
                          Ma már újabb nyelvtanokból tanulunk, de ezt a ragozást
                                      most is kívülről tudja minden egyiptológus

Mahler az 1905-ben lesz az egyetemen „az ókori keleti népek történetének és chronologiájának, valamint az egyptologia és assyriológia magántanára, felruházva a nyilvános rendkívüli czímmel és jelleggel”, vagyis mai terminológiával címzetes professzor. Ettől az évtől kezdve új helyszínen tartja a kurzusait: miután a Képviselőház beköltözött a Parlamentbe, korábbi épületét (a mai Olasz Intézet) átvette a budapesti Királyi Egyetem. Előadásait továbbra is a kronológia, az ókori keleti történelem, az egyiptomi nyelv és az akkád nyelv témakörökből tartja; történeti kurzusai kapcsán írja meg a két ókori civilizációt bemutató monográfiáit (Babylonia és Assyria, 1906; Ókori Egyiptom, 1909).

                               A régi Országház, ma a budapesti Olasz Intézet.
                         1905 és 1911 között Mahler Ede előadásainak helyszíne

Mahler munkahelye a magántanári működésének éveiben a Nemzeti Múzeum. 1902-ben kezd neki a magyarországi közgyűjteményekben lévő egyiptomi tárgyak katalogizálásának – Budapesten az Iparművészeti, a Nemzeti és a Néprajzi Múzeumban –, és többször szorgalmazza azok egyetlen helyen való egyesítését. Muzeológusi tevékenysége mellet 1904 és 1910 között a Nemzeti Múzeum ásatását is vezeti Dunapentelén (ma: Dunaújváros), amelynek római maradványait tárja fel.

Ugyanezekben az években kerül sor arra a vállalkozásra, amelyet az első egyiptomi magyar ásatásként szokás emlegetni, valójában az egyetlen osztrák-magyar ásatás: Back Fülöp kairói kereskedő (1862–1958) magánvagyonából támogatja a közép-egyiptomi Saruna és Gamhúd feltárását (1907–1908). Az ásatást előbb a lengyel Tadeusz Smoleński (1884–1909), a kairói Francia Intézet (IFAO) munkatársa, majd annak halálos megbetegedése után az egyiptomi Ahmed Kamál (1851–1923), a kairói Egyiptomi Múzeum igazgatója vezeti. Back a kiadások minimalizálása érdekében fogad fel eleve Egyiptomban élő kutatót, de Mahler, aki ekkor saját dunapentelei ásatását vezeti, a leletek leltározásában kapcsolódik be a munkába: az ásatásról Magyarországnak ajándékozott tárgyak a Nemzeti Múzeumba kerülnek (a többi lelet Kairóban, Bécsben és Krakkóban található).

A Magyar Tudományos Akadémia 1909-ben Mahler Edét kimagasló tudományos munkássága elismeréseként levelező tagjává választja.

(Folytatjuk)

(Az egyetemi magántanári intézményhez: Bíró Judit: Magántanárok a pesti tudományegyetemen 1848–1952. Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből, 12. Budapest, 1990, ELTE. Back Fülöp életéhez lásd itt.)

Irsay-Nagy Balázs 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése